A programozható logikai vezérlő (PLC) egy általános-célú ipari automatizálási eszköz, amelyet egy mikroprocesszor mag köré fejlesztettek ki, és integrálja a számítástechnikát, az automatikus vezérlési technológiát és a kommunikációs technológiát. Programozható memóriát használ belső utasítástárolóként, és olyan funkciókat hajt végre, mint a logikai műveletek, a szekvenálás, az időzítés, a számlálás és az aritmetikai számítások.
A PLC magja egy központi feldolgozó egységből (CPU), memóriából, bemeneti/kimeneti (I/O) modulokból és kommunikációs interfészekből áll. Támogatja a különféle programozási nyelveket,-például a létralogikát és a funkcióblokkdiagramokat-, és széles körben alkalmazzák az autógyártásban, az energetikai és vegyi feldolgozásban, valamint a mechanikai megmunkálásban. Szerkezeti összetételük alapján a PLC-ket kompakt (monolit) PLC-kre és moduláris PLC-kre osztják. Nagy megbízhatóság, erős interferenciaállóság, programozható vezérlési logika és kiváló rugalmasság jellemzi őket. A technológia a hagyományos relé{6}}kontaktorvezérlő rendszerekből fejlődött ki. 1969-ben az Egyesült Államokban működő Digital Equipment Corporation (DEC) kifejlesztette az első programozható logikai vezérlőt. Ezt követően ezt az új ipari vezérlőeszközt gyorsan elfogadták és bevezették az Egyesült Államok számos más ipari szektorában. 1971-ben Japán bevezette ezt az új technológiát az Egyesült Államokból, és programozható logikai vezérlőket kezdett gyártani. 1973-ban a nyugat-európai nemzetek is megkezdték a PLC-k kutatását, fejlesztését és gyártását. Kína 1974-ben kezdte meg saját kutatását a programozható logikai vezérlők terén, és 1977-ben kezdték el alkalmazni az ipari termelésben. Az 1980-as évek elejére a PLC-k széles körben elterjedtek a fejlett ipari országokban. Az 1980-as évektől az 1990-es évek közepéig tartó időszak volt a leggyorsabb fejlődésük korszaka. A 20. század végére a PLC-k úgy fejlődtek, hogy még pontosabban megfeleljenek a modern ipar követelményeinek. A 21. században-az IEC 61131 szabványsorozat népszerűsítése és bevezetése, különösen az IEC 61131-3 programozási nyelv szabványa révén, a PLC-k a nyitottság és szabványosítás korszakába léptek.
A modern tudomány és technológia fejlődésével a PLC szerepe a puszta szekvenciális logikai vezérlésen túl bővült; ma már sokféle digitális és analóg jel fogadására, valamint összetett logikai műveletek, függvényértékelések és lebegőpontos{0}}aritmetika végrehajtására is képes. Következésképpen a PLC-t a modern ipari automatizálás három alappillérének egyikeként ismerik el.